Abszurdumnak, az önmegismerés súlyos félresiklásának tartom, ha egy filozófus, legyen bármily zseniális és nagy hatású, nem a saját énjét helyezi gondolkodása középpontjába. Az a bölcselő, aki úgy beszél önmagáról, hogy „az én”, „az ego”, „a lélek”, vagy kínosan kerülve a személyes megfogalmazást, folyton általános alanyt („az ember”) vagy többes szám első személyt alkalmaz, s azt írja vagy mondja: „úgy gondoljuk”, „megállapíthatjuk”, „észre kell vennünk” , rendkívül hasonlít ahhoz a néhány esztendős kisdedhez, akinek az éntudata csak részben alakult ki, ezért csupán arra képes, hogy egyes szám harmadik személyben beszéljen önmagáról: „Pistike alaposan megvizsgálta, és úgy véli, hogy a lét és a tudat egy.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.